Ha Nápolyt látni és meghalni – akkor Milánót látni és újjászületni!
Színek és anyagok:
Szinte tökélyre fejlesztették az utánzás művészetét. Szakmabeliként is közeli vizsgálatot igényelt a fa-, márvány- és fémutánzatú dekorok felismerése, annyira meggyőzőek már az anyagok. Természetesen a tapintásnál lebuknak ezek a felületek, de lassan a többség már csak ott. Hozzáteszem, volt még gyártó szép számmal, akiknél a dekor teljesen eltűnt, frontként és korpuszként sem használtak laminátos forgácslapot, hanem márványt, diófát, üveget és nemesacél felületeket -akár szekrénytestnek is! Teljes a kavalkád, amit hagyományosan pultként várnánk az megjelenik frontfelületen (gránit, márvány, beton, inox), és amit én a legértékesebb frontnak tartanék (diófa, tölgyfa) azt korpusznak vagy üveg mögé bújtatott frontnak láttuk használni. Dominálnak a sötét színek, akár teljes kivitelben (front, belső és munkapult is), és a felső szekrényeket vékony, a konyha frontjának színére fújt fémkeretben, döntően átlátszó üveggel, üvegpolcokkal és bemart profilú LED-világítással oldják meg.
Műszaki megoldások:
Gyakorlatilag eltűntek a fogantyúk. A push kilökőket olyan pántokkal egészítik ki, amelyek egy érintésre teljes mértékig kinyitják az ajtót a használó előtt. Teljes mélységű alsó- és kamraszekrényben csak fiókos elemeket használnak, és azok belső rendezői a tökélyre fejlesztve láthatók. Nagyobb cégek saját gyártásban oldanak meg mindent, a frontfogantyútól a logós kés- és konyhai eszközkészletig. Ami természetesen tökéletesen elosztva kap helyet a fiókokban. A kiemelkedő mobilis munkalapokból nem volt olyan sok, mint tavaly a kölni kiállításon, kevesebb ilyen technológiás konyha volt. Kicsit olyan ez, mint a TV-knél a 3D technológia: egy irányzat csupán, lehetséges, hogy sose fog igazán elterjedni, már csak az ára miatt is.
Trend effect
A tervezésben két trendet látok teljesen szétválni, az egyikben lassan az alsó szekrényekben lévő fiókok is transzparensek, így gyakorlatilag az üvegajtós felsőkkel a teljes konyhabútor belső tartalma átlátható.
A másik viszont olyan módon tünteti el a konyhabútort, hogy első látásra a laikusnak fel sem tűnik, mi lehet az ajtók mögött. Ez a vonulat kiteljesedni látszik olyan szintű gépészeti megoldásokkal, mint amikor egy kézmozdulattal szétnyílik a konyhabútor, és a felfelé futó óriási felületű “ajtók” mögött előtűnik a pult, felette a polcrendszer. Ebbe a trendbe illeszkedik, hogy a gyártók, pl. Elica kifejlesztették a munkalapba integrálható indukciós főzőlapot, ami akár kő, akár furnér alá építhető, és gyakorlatilag teljesen egységes pultfelülettel dolgozhat a tervező. Az Elica standján működés közben is láthattuk a tölgyfurnér alá épített verziót, ahol pici fekete körök jelezték a zónák és a kezelőfelület helyét. Számomra kiugróan praktikus megoldás volt a hordozható konnektor, ami egy profilba volt pattintható a falon, és gyakorlatilag használat közben lehetett a konyha egyes pontjain “felhalmozni” szükség esetén az aljzatokat.
FTK (Technology for the Kitchen )
A smeg igazi közönség sikert aratott az új Dolce & Gabbana kollekcióval, ez volt az egyik selfi-zóna a kiállításon, folyamatos figyelmet kapott. Másik például a MARCHI Cucine fehér fala, amire szimplán csak konyhai edények voltak felragasztva fehéren lefestve 30nm-es felületen. A többi gépgyártó stand is hatalmas méretekkel és választékkal volt jelen talán a legotthonosabb a NEFF standja, ami egy olasz fűszeres zöldségesre hasonlított. Jellemző volt a VR-technológia alkalmazása: a bemutató videókon keresztül a gépeket sikerült testközelbe hozni. Pl. a Samsungnál egy baráti főzőcskézős kisfilmen keresztül mutatták meg, mit tudnak a gépek – végig az egyik szereplő szemszögéből. Az terjed még a konyhában a Voice Control”