Sokan élnek olyan lakásban, ahol nincs sok helyiség, de azok viszonylag nagyok. Ez azért kellemetlen és dühítő, mert a hely megengedné, hogy legyen mondjuk plusz egy háló, vagy dolgozószoba, vagy étkező (vagy mindhárom egyszerre), de az elosztás megköti a kezünket. Sokszor az sem lehet megoldás, hogy a falakat áthelyezzük – van, ahol ez nem lehetséges. Nos, ezekben az esetekben kell a legjobbat kihozni abból, ami van, és egyéb trükkökkel kell megpróbálnunk egy nagyobb helyiségből két kisebbet alkotni.
A térelválasztás egy remek alternatíva arra az esetre, ha van egy fölöslegesen nagy szobánk, amit egyként nem tudunk kihasználni, ugyanakkor szükség lenne még plusz helyiségre is. Ennek pedig több módja is létezik, nem csak a hagyományos „toljunk oda egy nagy polcot” módszer.
Nappali-hálószoba-dolgozószoba
Az egyik leggyakoribb ok a térelválasztásra, amivel találkozni lehet, hogy van egy jó nagy szoba, ami nappalinak jó lenne ugyan, de nincs külön háló. Ha egy mód van rá, az ember nyilván nem akarja, hogy a lakásában fogadott vendégek az intim szféráját (értsd: a hálószobáját) is lássák, így ebben az esetben a térelválasztás ideális megoldás.
A legegyszerűbb lehetőség, amit láttam ennek megoldására, hogy a nagy, majdnem plafonig érő, négyajtós szekrényt a falra merőlegesen rakták be úgy, hogy a szekrényajtók a háló oldalra néztek. A szekrény hátulja így persze ott virít a tér közepén, ami alapból nem igazán esztétikus. De fogták magukat, lefestették, és egy látványos falmatricával egy vidám kép kerül a szekrényre, így pedig olyan, mintha ott valóban fal lenne, egyáltalán nem tűnik oda nem illőnek vagy zavarónak.
Dolgozószobára is láttam hasonló variációt nappaliban, de olyat is, hogy egyszerűen az egyik sarokhoz tettek egy gipszkarton falat, de csak az egyik oldalra. Ezt ugyanúgy kezelték, mint egy szimpla falat: lefestették, képet akasztottak rá, toltak elé egy fotelt. Egyáltalán nem lógott ki a környezetéből, ellentétben korábban az állandóan papírhegyek alatt roskadozó íróasztallal.
